Katasztrófa azt mondják, környezeti ezúttal, nem természeti. Elhárítunk, számolunk, latolgatunk, borzongunk, adakozunk, felelőst keresünk, esetleg személyesen is segítünk.
A katasztrófavédelem életet ment és közvetlen veszélyt elhárít, az állam gyors segélyt ad, a katonák és önkéntesek dolgoznak.
Évente sokszor. A világ számos pontján: földrengés, szökőár, földcsuszamlás, vulkánkitörés, járvány, olajömlés, erőműrobbanás, bányaszerencsétlenség, és most az iszap.
Deja vu…
Kedves otthonunk a Földbolygó, picit kiszámíthatatlan állatka, akármennyire szeretjük, akármennyire sok szépet és jót kapunk tőle, néha elfeledkezik a hátán lakók kényelméről.
Nem is beszélve a saját meggondolatlanságunkról és tapasztalatlanságunkról, amivel magunkra hozzuk a bajt. A legfontosabb talán az lenne megint, hogy megtaláljuk a mértéket, (Nem biztos, hogy az alumíniumgyártást megszüntetése a cél, de talán nem kellene minden darab csokoládét külön fóliába csomagolni, elég, ha repülőt gyártunk belőle) és a meglevő tudásunkat arra használjuk, hogy a jelenlegi gyártási folyamataink során keletkező termékek és hulladékok legalább újrafelhasználhatóak, de optimális esetben egy körfolyamat részeként a természetbe biztonságosan visszajuttathatóak legyenek.
Ha már mégis megtörtént a baj…
Szomorú, de sajnos nem lehet azt mondani, hogy világviszonylatban ilyen események ritkán fordulnak elő. És amennyire különböznek ezek a katasztrófák egymástól, legalább annyi a hasonlóság. Jellemzően az esemény bekövetkezésének időpontjától és néha helyszínétől távolodva, a szervezési, ellátási, logisztikai, jogi, anyagi stb. feladatok egyre inkább hasonlítanak egymáshoz. Háborús helyzet. Csak nem pusztítani kell, hanem helyreállítani a békét, az otthonunkkal.
Miért nem osztjuk meg a tudást? Miért kezeljük a globális, ismétlődő jelenségeket is, mint pl. egy földrengés, lokális katasztrófaként? Miért vannak háborús helyzetek esetén küldhető nemzetközi békefenntartók és miért nincs olyan nemzetközi szervezet, ami azonnal bevethető ilyenkor? Akiknek egy katasztrófa egy projekt, a bekövetkezéstől addig, amíg esetleg évekkel később helyre áll a rend? Akik tudást, tapasztalatot és szervezettséget adnak.
Ehhez előbb talán szembe kellene nézni azzal, hogy ilyesmi bárhol, bármikor megtörténhet.
Neked. És nekem. Nem csak „Nekik”.
Akkor talán erre próbálnánk tudományosan felkészülni, nem pedig arra, hogy egymást hogyan és mivel lehet egyre hatékonyabban elpusztítani.
Rugalmasnak kell lenni, alkalmazkodni kell, mert a természetet legyőzni buta gondolat, hiszen mi is csak a Föld közösség része vagyunk.
