Amit igazán szeretnék: megtalálni, és szeretni azt, akivel együtt sokkal több ember arcára tudunk nyugalmat és mosolyt költöztetni, mint külön.
Akiről biztosan tudom, hogy legfontosabb számára is a szeretet, aki nem gondolja magát tévedhetetlennek, és nem is akar annak látszani. Aki tudja, hogy a hibákat jóvátenni akkor tudjuk, ha tanulunk belőle. Aki sohasem gondolja, hogy szándékosan bántanám, akkor sem, ha éppen én hibázom, hanem segít megérteni, hogy miért tettem, hogy többet ne tegyem.
Aki elhiszi, hogy számít, ha elmondja, akit nem érdekel, ha néha lepereg az emberekről a szó.
Aki nem néz le senkit, és nem tartja magát többre senkinél, mert anélkül is tudja, mennyit ér, hogy a tettei és a szavai együtt teszik naggyá.
Aki mer gyerek lenni, játszani, mert tudja, hogy ezt sem kell titkolnia senki előtt.
Aki hisz a csodákban, de nem kapaszkodik beléjük, és tudja, hogy a csodákat mi teremtjük, és nem másoktól kell várnunk.
Aki mindent meg tud csinálni, amire igazán szüksége van, de el is tudja fogadni, meg is tudja becsülni, ha valaki önszántából megteszi neki. Aki nem szégyelli bevallani, ha valamit nem tud vagy nem ért, és meri kérni, kérdezni attól, aki segíthet, s megteszi ezt ő is, ha másnak kell.
Aki tudja, hogy a lélek a szellem és a test egyformán fontos, egyik sem alsóbb vagy felsőbbrendű, aki élvezi mindegyiket, de nemcsak önmagáért, kivéve, ha játszik, ami maradjon is mindig játék, ne legyen fontosabb a világnál.
Aki tudja, hogy együtt lenni nem cél, hanem út, ahol magunkat, egymást és a világot ismerjük meg. Érti, hogy hazudnia nem kell soha, mert az igazság nem fáj, de ha azt hiszi, hogy van amit nem fogadnék el belőle, az nagyon.
Aki tudja, hogy ami tudást vagy örömöt adhatunk valamilyen kiemelkedő tehetségünk révén az embereknek, azt oda is kell adnunk, mert kötelességünk.
Nem kell semmit eljátszani, kimondatlanul érezzem, hogy figyel rám és tisztel, ahogy én is őt.
Akivel együtt bukni is nagyobb öröm, mint egyedül tündökölni, és tudja, hogy bárhová bármikor elmegyek vele, mert tudom, hogy nem kérne olyat sosem, amiről tudja, hogy nekem fáj. És ha éppen el kell tűnnie a világ elől, csendben őrzöm a nyugalmát, mert tudja, hogy amíg ő pihen, feltartom a világ baját.
Láthassam minden nap, hogy csillog a szeme, és érintsen meg, ha örül nekem, ha megköszön.
Mint két gyerek, mint a legjobb barátok sétálunk egymás mellett az úton, nevetve, mert tudjuk, hogy van valaki, akinek mindegy kint mekkora a vihar, bent mindig süt a Nap.
És ha egyszer mégis úgy érzi: menni kell, tudja, hogy elég egy jól megfontolt szó, és elengedem, mert a szeretet nem fogy el, és nem tud birtokolni.