Ahány ház annyi szokás, elmesélem a sajátomat. Saját magamat testi, biológiai szempontból állatnak tekintem, ezt tanultam az iskolában: ugyanúgy épülünk fel, a különbséget ezért nem ebben keresem. Az állatok azt eszik, amit találnak, vagy amit meg tudnak szerezni maguknak. Az emberiségnek abban a szűk rétegében viszont, ahová én tartozom, folyamatosan választás elé vagyunk állítva, hogy mit eszünk meg és mit nem. Mindenki próbál találni olyan irányelvet, racionális, spirituális vagy érzelmi indokot, ami segítséget nyújthat a döntésben.
Én szinte mindig mindenben érzelmi alapon döntök, ebben is, és utána megpróbálom megérteni, hogy miért döntöttem így.
Az esetek túlnyomó többségében, ha valaki megkínál az ételével, amit ő készített, és úgy érzem, hogy ezt nem csak udvariasságból teszi, akkor örömmel elfogadom, és szeretem meghallgatni, hogyan, miből készült, és együtt megenni. Szeretek érdekes és új ételeket kipróbálni. Mint általában mindenben, az ételben sem szeretem, ha valami másnak akar tűnni, mint ami valójában, kivéve persze, ha ez játék. Nem szeretem a nagyon szélsőségesen édes, csípős, keserű vagy savanyú dolgokat, de nagy ritkán a kíváncsiság erősebb. Nincsen olyan étel, amit megennék, de az illatával nem vagyok kibékülve, sőt mivel sajnos sokszor alig érzek szagokat, örülök, ha ezt a tulajdonságát is megismerhetem a színén, ízén, állagán kívül.
Amikor én választom az ételt, akkor azt figyeltem meg, hogy legtöbbször azt részesítem előnyben az éppen rendelkezésre álló választékból, amiről tudom, hogy pontosan mi van benne és hogyan készült: vagy azért, mert számomra meggyőzően fel van tüntetve rajta, vagy azért, mert valaki hajlandó elmesélni. Nem igazán rajongok a túlságosan feldolgozott alapanyagokért, de a kényelem néha erősebb.
Az autópályán sem szoktam sétálgatni, ezért itt is kerülöm az olyan anyagokat, amiknek az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásáról nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ, vagy egyszerűen feleslegesnek tartom a jelenlétét az adott ételben.
Amiről tudom, hogy utólag a közérzetemet rontani fogja, csak akkor eszem, ha van utána időm regenerálódni, fekvés és séta formájában.
A Föld bolygón a biológiai körforgás úgy működik, hogy meghal értünk az, amit megeszünk. Hálás vagyok érte, hogy ennyire sokféle érdekes, és finom ételt ehetek, ehettem eddig is, mert enélkül nem is élhetnék.
Ebben a rendszerben az ember, az állat, a növény és a baktérium egyenrangú.
Az ember viszont az egyetlen, eddigi ismereteink szerint, aki képes megérteni a rendszer működését, éppen ezért felelősséggel tartozik érte. Hiszek abban, hogy egyetlen lényt sem szabad kínozni, akár megesszük, akár nem.
Ezért tisztelem azoknak az embereknek a tudását, akik képesek úgy megölni az állatokat, akiket megeszünk, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat és félelmet okozzák nekik ezzel.
