Én imádom a pasikat! Úgy általában és kollektíve. Elég sok évig dolgoztam olyan helyeken és olyan pozícióban, hogy ők vettek körül. Nem csak azért, mert nélkülük az élet unalmas lenne, és főleg nem azért, mintha bármit elvárnék tőlük. Az évek hosszú során sikerült megtanulnom nőkkel is kommunikálni, de a pasik humora és őszintesége nélkülözhetetlen a túléléshez. A kimérten udvarias férfiakkal nem tudok mit kezdeni, pontosabban ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy valamilyen emberi reakciót provokáljak ki belőlük. :)

Legjobban azért szeretem őket, mert akárhányszor valami problémám volt az életben, mindig előkerült valamelyikük a semmiből, és kedvesen, de határozottan segített, vagy pontosan közölte a megoldást. Nem sajnálkozott, bólogatott együttérzően, vagy hibáztatott mindenki mást, csak kibökte, és nem röhögött ki, hogy nekem ez miért nem jutott eszembe.

Máskor meg persze kiröhög, de cserébe te is megteheted. :P

Egy pasival nyugodtan lehet órákig lelkizni kettesben, és nem fogja azt gondolni, hogy innentől ezért mindennap ezt kellene tennünk.

Ami pedig végképp lenyűgöz, az a csodálkozó tekintet, amikor az ember kérés nélkül főz nekik egy kávét, szerez kaját, befizet csekket, vagy megcsinál bármilyen apróságot, amitől nekik jobb és/vagy szükségük van rá. Megunhatatlanul szórakoztató, hogy ennyire könnyen fel lehet őket vidítani.