A művészet érzelmi melléktermék, ha egyedül tesszük; játék, ha más is részt vesz benne. Legfontosabb kritériuma a céltalanság.
A művész semmit nem akar tudatni, semmilyennek nem akar látszani.
Művészi alkotás közben nincsen közönség, nincs kreativitás, minden tanult technikából csak az automatikus maradhat meg, ami tulajdonképpen része már a személyiségnek.
A művészet egy Hangulat, lelkiállapot kívülállók számára történő megnyilvánulása.
A műalkotás értékét az állapot, érzelem univerzalitása adja meg, minél többen érzik, minél tisztább – szándékosságtól mentesebb - a közvetítés, általában annál többen érzik valóban művészetnek.
Az alkotás, aminek célja van, művészi tökéletességű utánzás lehet. Az utánzás célja a tanítás. Természetesen nem feltétel az anyagi világ realisztikus ábrázolása, ugyanakkor a közönség megtévesztése nem megengedhető. A mindenki számára érthető mondanivaló, tanulság viszont alapvető. A technika minden eszközét tudatosan kell az átadandó Gondolat szolgálatába állítani, hiszen így érhet legbiztosabban célba az előre pontosan definiált üzenet.
Ahol a folyamat legelején nincsen választás, tapasztalatom szerint biztosan szétesik az alkotás. Lehet tetszetős és szórakoztató, vagy igénytelen és unalmas, de számomra nem okoz művészeti élményt, katarzist. Ilyenkor érthetetlen az üzenet, ha van egyáltalán, illetve céltalan a nem hétköznapi, művészies elemek használata.
